Országmenü
Ausztria
Történelem
A kedvező természeti adottságok miatt, számos népcsoport választotta otthonául a vidéket a történelem során. A neolitikum embere Kr. e. 5000-től 1800-ig élt a tájon. Kr. e. 1000 körül itt alakult ki a hallstatti kultúra. Kr. e. 15-ben a rómaiak meghódították a korábban kelták által lakott területet, és felosztották Raetia, Noricum és Pannonia provinciák között.
Ezután fellendülés következett be, és az őslakosság romanizálódni kezdett. A Kr. u. 2. századtól a germánok, az 5. században a hunok támadásai, ill. a gót, herul, langobard törzsek betelepedése felszámolta a római uralmat.
A 6-7. században bajor, avar, és szláv törzsek harcoltak a terület birtoklásáért. A 8. században Nagy Károly valamennyiüket legyőzte és az egykori Pannonia és a későbbi osztrák hercegségek területén őrgrófságokat hozott létre.
A frank uralom következtében a terület teljes egészében keresztény és etnikailag germán lett. Keleten a magyarokkal fél évszázadig tartó küzdelem után egy jól elkülönülő politikai egység keletkezett, amelyből Ausztria kialakult. A magyar kalandozások által felőrölt őrgrófságokat I. Ottó német-római császár állította helyre a 960-as években Ostmark, Stájerország, Karintia és Krajna néven.
A Duna Bécs és Linz közötti szakasza mentén 955 után megszervezett Ostmark neve a 10. században már Ostarrichi formában is megjelent, s ebből alakult ki az Österreich elnevezés. Ausztria élére 976-ban a Babenberg-házi I. Lipót őrgróf került. 1156-ra a Babenbergek alatt Ausztria hercegséggé alakult, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt virágzásnak indult.
Amikor 1246-ban II. Frigyes herceg örökös nélkül halt meg, az osztrák nemesség II. Ottokár cseh uralkodót választotta Ausztria hercegévé. 1278-tól pedig kezdetét vette Ausztriában a hat és fél századon át tartó Habsburg-uralom.
Az 1800-as évek elejének napóleoni háborúi a Német-római Birodalom felbomlását és az Osztrák Császárság megalakulását hozták magukkal. Metternich, a császárság kancellárja megpróbálta biztosítani Ausztria vezető szerepét a német államok között, de az abszolutisztikus államberendezés, az antidemokratikus intézkedések egyre jobban szembe kerültek a modern ipari fejlődés társadalmi követelményeivel és a birodalom népeinek nemzeti törekvéseivel, így közvetlenül hozzájárultak az 1848. évi, rövid életű forradalmi kitöréséhez, amely megrázta a birodalmat.
Amikor 1866-ban az osztrákok elveszítettek egy kisebb háborút a poroszok ellen, Poroszország vezető szerepe a német államok között megerősödött, Ausztria pedig birodalma felosztására kényszerült. 1867-ben létrejött a dualista Ausztria-Magyarország.
Az ébredő nacionalista érzelmek folyamatos gondot jelentettek, és amikor 1914-ben, Szarajevóban egy szerb nacionalista orvul meggyilkolta Ferdinánd főherceget, kitört az I. világháború, amely a birodalom összeomlásához vezetett. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as széthullása után született meg az Osztrák Köztársaság, amelyet a Németországból érkező, növekvő náci fenyegetéssel szemben, már nem lehetett megőrizni.
1938-ban Hitler bekebelezte Ausztriát. 1945-ben a II. világháború után helyreállították a köztársaságot, de a győztes szövetséges erők négy megszállási övezetre osztották az országot. Ausztria függetlenségét csak 1955-ben nyerte vissza, örökös semlegességének deklarálása mellett.
A háború utáni kormányokat többnyire a szocialisták, és a konzervatív Néppárt koalíciója jellemezte, a hatalom időről időre felváltva került e kettő kezébe. Ebben az időben Ausztria széleskörű nemzeti megegyezést, valamint virágzó és stabil gazdaságot hozott létre.
Az ország tagja lett az ENSZ-nek (1955), az Európa Tanácsnak (1956),és az Európai Szabadkereskedelmi Társulatnak (1958). 1994. márciusában megállapodás született Ausztriának az Európai Unióhoz való csatlakozásáról, amely 1995. január 1-jén realizálódott.