Országmenü
Ciprus
Irodalom
A kezdeti időszakokra a szájhagyomány útján terjedő verses művek – piitarideszek – voltak jellemzőek. A piitarideszek lírai elemekkel átszőtt epikus hősénekek és balladák voltak.
A homéroszi eposzokkal egy időben írta Sztaszinosz a kb. háromezer éves Küpraia című epikus alkotást. A 7-12. századik a költészet indult virágzásnak. Ebből a bizánci korszakból származik a Ciprusi Akritasz-ciklus.
A 13-16. század reneszánsz jellegű emlékeket hagyott maga után: szerelmi költeményeket, passiójátékokat. Ehhez a korszakhoz köthetők a 14. századi névtelen krónikások, Maheriosz és a „Rijena ke i Arodafnusza” című anonim verses mű.
A török uralom idején a thrinoszok (a sziget elestét gyászoló epikolírikus siraloménekek) és a biblikus témájú versek domináltak az irodalomban.
Ezután stagnálás következett, csak a 19. századtól élénkült meg a ciprusi irodalmi élet a nemzeti öntudat ápolásával. V. Mihaelidisz epikus költő és D. Libertisz köthető ehhez az irányzathoz.
Ciprusi romantika és szimbolizmus 19. század végén és a 20. század elején bontakozott ki. Említésre méltó szerzők N. Nikolaidisz és L. Pavlidisz.
Az avantgárd törekvésekben felfedezhető a görög „harmincas nemzedék” és a modern angol költészet és próza hatása, de a műveket színesítette Ciprus függetlenségéért vívott harc is.
A Kipriaki Pnevmata című folyóirat köré tömörült írók fáradoztak Ciprus önálló szellem arculatának megteremtéséért, fontosabb képviselőik K. Hriszanthisz, K. Mondisz, D. Hambulidisz, A. Hrisztofidisz és P. Joannidisz.