Országmenü
Észtország
Gasztronómia
A baltikumi konyhák hagyományaiból az észt őrizte meg napjainkig a legteljesebben azokat a specifikus nemzeti vonásokat, amelyek a XX. század elejére alakultak ki.
A tej és a burgonya nélkülözhetetlen alapanyaga az ételeknek, az észteknél előforduló élelmiszerek csaknem mindegyikével társítható, sőt, olyan ételekkel is együtt készítik, amelyek semmilyen más nép ételeiben nem fordulnak elő együtt (például tej borsóval, hallal, burgonyával - cukrászkészítmény alkotórészeként).
Kedvelt alapanyagok még: tejföl, tejszín, sovány sertéshús, húsos angolszalonna, a belsőségek, káposzta, karórépa.
Az észt konyhatechnológia középpontjában a főzés áll. Fűszereket csak keveset és ritkán használnak. Szívesen alkalmazzák az ún. "kasztmed"-et - azaz tejes, tejes-tejfölös öntetet, amelyek minden húsos, zöldséges és halas étel velejárói. Pépesített halat, ill. heringfilét is kevernek a kasztmedbe.
A kaprot a szaláka heringhez, majoránnát a véres hurkába, köményt a túróba, petrezselymet és zellert a húslevesbe tesznek, de a legtöbb ételt mindennemű ízesítő és fűszer nélkül készítik.
A halat rendkívül változatosan készítik. A sajátos halszag semlegesítésére a hagyma helyett füstölik, aszalják vagy szárítják a halat. A húsételek közül a sovány sertéshúst, a bárányt és a borjút főzik vagy sütik leginkább. Kedvelik a kásaszerű zöldséges-gabonás ételeket is.
A legismertebb észt ételspecialitások: a szeppik (szürke kenyér), a marinírozott apró hering, a tejfölös-burgonyás hering, a füstölt szaláka hering, a szjult (kocsonya), a lejvavatszk (kenderolajjal készült, rozsos-burgonyás tekercs). A levesek változatosságával az észt konyha felülmúlja a többit: tejes-tésztás, tejes-darás, tejes-sörös és tejes-egyéb tejtermékből készült leveseik is vannak.