Országmenü
Észtország
Történelem
- Kb. 1200-1558: Észt középkor
- 1558-1710: Észtország a svédek uralma alatt
- 1710-1850: A Balti Nemzetállam (Landesstaat)
- 1850-1918: „Nemzeti ébredés”
- 1918-1940: Észt Köztársaság
- 1940-1992: Szovjet megszállás és a függetlenség helyreállítása
A fenti korszakolás (és az egyes történelmi időszakok részletes ismertetésére utaló linkek) megtalálhatók ezen a honlapon.
Az észteket először Tacitus említette Germania c. művében (Kr. u. I. sz.). A IX. században a vikingek, majd a dánok, svédek, később az oroszok uralma alá kerültek, de a támadásokat a XIII. századig többször is visszaverték.
A dán uralkodó 1346-ban átadta az északi részeket és a szigeteket a Német Lovagrendnek, amely akkor már birtokolta Livóniát (a mai Észtország déli vidékeit és Lettországot). A XVI. század közepén a lovagrendet feloszlatták. Észtország területét ekkor osztották fel a környező birodalmak: az északi részeket Svédország kapta, Livónia pedig Lengyelországé lett.
Oroszország nem mondott le a Balti-tengeri átjáróról, ezért Nagy Péter cár 1700-ban elindította a Nagy Északi Háborút. 1721-ben, a cár győzelme után Észtország orosz tartomány lett. A nemességnek adományozott nagyobb jogok, továbbá az eloroszosítás az észtek nemzeti mozgalmához vezetett, amelynek központja a Tartui Egyetem volt.
A 19. század közepén diák- és tudóskörök alakultak itt: régi mítoszokat, mondákat, dalokat gyűjtöttek. 1869-ben Tartuban rendezték az első dalfesztivált, ekkor keletkezett a nemzeti lobogó is, amely eredetileg az észt egyetemisták szövetségének zászlója volt.
Az első világháborúban az ország még az orosz birodalom része volt, de 1917. márciusában az észtek a függetlenség lehetőségét kihasználva országgyűlést választottak, a Maapäev-et. A német csapatok is bevonultak az országba a szovjet-orosz megszállók ellen, ennek ellenére 1918. február 24-én a még el nem foglalt Tallinnban kikiáltották a Maapäev által előkészített függetlenségi nyilatkozatot.
A szovjet-orosz megszállók elleni harcban oroszok, németek, finnek támogatták az észteket. 1920. február 2-án Észtország független állam lett. Konstantin Päts kormányának agrárreformja lehetővé tette a saját földterületen való gazdálkodást. Az oktatás észt nyelven folyt.
1934 márciusától Päts diktátorként irányította országát. A többi balti államhoz hasonlóan az 1939. augusztus 23-i Molotov-Ribbentropp-paktum és annak titkos záradéka döntötte el az ország sorsát. Szovjet-orosz irányítással deportálások kezdődtek. 1941 nyarán a hitleri Németország szállta meg Észtországot. 1944 januárjában elsőként Narva városát hódította vissza a Vörös Hadsereg (itt a lakosság több mint 90%-a ma is orosz).
A mezőgazdaságot kollektivizálták. Az orosz hivatalos nyelv lett. 1949. januárjában további deportálásokra került sor (ma nemzeti gyásznapokon emlékeznek erre). 1990. márciusában kikiáltották a független Észt Köztársaságot, amelyet a szovjet államvezetés nem ismert el, emiatt egy évvel később a lakosság népszavazáson döntött az elszakadásról (78% támogatta azt).
1991. augusztusában, a Gorbacsov elleni puccs után a moszkvai vezetés elismerte Észtország szuverenitását. A gazdaság stabilizálódott. Az EU országaival folytatott kereskedelem az összes kereskedelem kb. kétharmadát teszi ki. A balti államok közül Észtország mutatja a leggyorsabb fejlődést a modern piacgazdaság irányába.
The Estonian Historical Archives - Észt Történelmi Levéltárak (angol nyelven)