Országmenü
Finnország
Történelem
Az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozó finn törzsek bevándorlása az i.e. 7. és i.sz. 1. század közé tehető. Délről és délkeletről érkeztek fokozatosan északra szorítva a már itt élő lappokat.
A svéd vikingek a 8. és 10. század között kereskedtek velük, illetve ahol lehetett, rabszolgákat gyűjtöttek. 1000 körül véget ért a kalandozások kora, a vikingek áttértek a keresztény hitre , a német Hanza-kereskedők vették át részben a helyüket.
A finn törzsek ebben az időben egymás ellen hadakoztak, nem voltak fejedelmeik. 1157-ben IX. Erik svéd király keresztes hadjárat során a Svéd Királysághoz csatolta Finnországot.
1527-ben a finnek áttértek a lutheránus hitre, 1541-ben megjelent az első finn nyelvű újszövetség.
A svédek 1721-ben kénytelenek voltak átengedni Oroszországnak Karéliát, majd 1809-ben az egész országot. I Sándor cár a belügyekben autonómiát biztosított a rendeknek.
Az autonóm Finn Nagyhercegségben 1857-ben a svéd mellett a finn nyelvet is hivatalos rangra emelték. Az orosz forradalmi eseményeket követően 1917-ben a finnek kikiáltották függetlenségüket.
Az 1932-ben aláírt megnemtámadási szerződés ellenére 1939-ben a Szovjetunió lerohanta Finnországot. A téli háború után 1940 tavaszán a moszkvai békeszerződésben a finnek elveszítették Karéliát.
A II. világháborúban a németek oldalán vettek részt 1941-1944-ig. A párizsi béke értelmében Porkkala félszigetét 50 évre bérbe kellett adniuk a Szovjetuniónak, de a háború utáni enyhülési folyamat eredményeképpen 1955-ben visszakapták a területet, helyreállt az ország szuveneritása.
1946-tól az ország vezetői az el nem kötelezettség politikáját gyakorolták. Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök javaslatára Helsinkiben rendezték meg 1973 és 1975 között az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet. Finnország 1995-ben lépett be az Európai Unióba.