Országmenü
Franciaország
Folklór
A francia ünnepek reneszánsz korokat idéznek. Az országnak, az egyes régióknak, településeknek saját ünnepei vannak. Szinte nincs olyan település az országban, amelynek ne lenne valamiféle saját ünnepe, búcsúja. Ilyenkor előkerülnek a középkori jelmezek, páncélok, kardok, reneszánsz kosztümök.
Vízkereszt - január 6.
Kedves családi ünnep, de nem munkaszüneti nap az Épiphanie, vagy ahogy inkább nevezik, a háromkirályok napja, Le jour des Rois. Ilyenkor mindenki megsüti, vagy megveszi a maga kerek mandulás süteményét, a galette-et, amelybe egy kis emléktárgyat rejtenek el. Aki megtalálja azt a saját szeletében, fejére teheti a papírból készült királyi koronát, és egy napra ő lesz a család királya.
Napünnep, a zene ünnepe - június 21.
Franciaországban jelentős napkultusz alakult ki. Az ország keleti részén valaha a dombok tetejéről égő kerekeket gurigáltak a Moselle-folyóba.
Népmesék
A középkorban az állatmesék az allegóriába burkolt oktatás és egyúttal a társadalombírálat szerepét töltötték be. Ezópusz történeteit a prédikátorok is terjesztették a X-XI. században. A XII. században kezdett terjedni az állateposz.
Mivel az egyes részek főszereplője a róka volt, ezért az egész sorozatot Róka-regénynek nevezték - Roman de Renart. Azért éppen a rókát választották, mert az akkor már erősödő polgárságnak a szemléletét, gazdasági és politikai küzdelmeinek vetületét próbálták "becsempészni" a költészetbe.
A Róka-regény olyan paródia, amelyben a hősök - viselkedésükkel, tetteikkel és beszédükkel - egy-egy társadalmi réteget szimbolizálnak. Közöttük a róka a polgárság megszemélyesítője. Az első kalandok során a rókát kudarcok érik, mert bántja a gyengébbeket, így pédául a hollót. Az ismert ezopusi befejezéstől eltérően itt a rókának sikerül lecsalnia a hollót a fáról, de végül csak négy toll marad a szájában.
Az igazi küzdelmet a róka Ysengrinnel, a farkassal vívja, aki a nemesi rend megtestesítője. A róka besurran Ysengrin tanyájára, amikor a nőstény Hersen egyedül van otthon kölykeivel.
Elcsábítja a nőstényfarkast, felfalja a farkasok élelmiszerkészletét, majd elinal. Ysengrin bosszút akar állni, de Hersen félteste beszorul a rókalyukba. A farkas hiába emel panaszt Noble királynál, az oroszlánnál, mert a megidézett róka csak hosszú unszolásra hajlandó megjelenni a tárgyaláson és akkor becsapja bíráit.
Az állatmese később is kedvelt műfaj: Jean de La Fontaine (1621-1695) történetei nemcsak állatmesék, hanem míves költemények, még ha a cselekményt másoktól kölcsönözte is. Kortársa, Charles Perrault (1628-1703) közismert mesetémákat dolgozott fel, mint pl. a Csipkerózsika, a Csizmás Kandúr, a Hüvelyk Matyi, a Hamupipőke, a Piroska és a farkas vagy a Kékszakáll (ebben jelent meg a Kékmadár első változata is).
Balázs Béla: A Kékszakállú herceg vára című műve, majd Bartók Béla világhírű zenéje ez utóbbi alapmű nélkül nem született volna meg. Perrault klasszikus formában, tömören, érthető nyelvezettel adta közre az európai népmesekincset. Több Walt Disney animációs rajz-, játékfilm készült meséi nyomán.
A XIII. században már fantasztikus tündérmesék keveredtek például a Huon de Bordeaux-ról szóló népi eposzba is, mely főként Obéron törpe kedves, játékos szerepe miatt a világirodalom egyik legolvasottabb népkönyvévé lett. A napjainkban népszerű Asterix történetek a druida mitológiai hagyományban gyökereznek.
A tündérmesék hatását Petőfi János vitézében is felfedezte egy francia kutató. A francia népmeséket a keleti (főkét az arab) mesék motívumkincse is befolyásolta.