EU-25 honlapja

Főmenü

Almenü

Litvánia

Folklór

Vallás

A litván pogány vallás valószínűleg animisztikus természetvallás volt, azaz a természet részeként felfogott emberek és állatok, növények, kövek között nem éreztek éles határt.

Prágai Jeromos 1392-től 1398-ig tett hittérítő útjáról beszámolt a későbbi II. Pius pápának: három dolgot említett, mint amit a pogány litvánok szentnek tartanak:

  • 1. a kígyókat (számukra mindig ott volt a tej a ház vagy a pajta sarkában);
  • 2. az örökké égő tüzet (amely a megtisztulást segíti elő);
  • 3. az erdős ligeteket (a litvánok szerint egy kőben, tóban vagy a berekben is titokzatos életerő lüktet, amely ezekben a természeti tárgyakban mintegy összesűrűsödik, amitől ezek hatalmat nyernek, szentté válnak, a jó szelleme költözik beléjük)

Nem ruházták fel emberalakkal a természeti jelenségeket, nem voltak bálványimádók sem. A fák közül a tölgynek, a hársnak, a fenyőfának és a jávorfának tulajdonítottak különleges életerőt.

A tea sajátos litván elnevezése: "arbata" - fa, de ez van kiírva a teázó helyiségekre is. Az állatok közül a bikát, lovat és a kakast ruházták fel különleges életerővel. A litván nemzeti címerben is szerepel a ló.

A legfőbb lény az istenatya (Dievas) nevet viselte, s a nappali világosságot hozó istent jelentette. Fiát, Perkunast később villám- és mennydörgésistennek tartották. Gediminas litván király (1316-1341) mint egyetlen istenre utalt rá egyik levelében.

Valószínűleg Perkunas lehetett a főisten Dievas előtt. Amikor az életerő a nemek szerint megkettőződött, Perkunas lett a férfiisten, Zemyna (a nőnemű zeme - "föld" szóból ered a neve) a föld istennője.

A rossz elleni leghatásosabb eszköznek a tüzet tartották. Hittek, de a halál utáni életben, de a feltámadásban nem. Halottaikat azért égették el, hogy lelkük érintkezhessen majd a csak lélekkel rendelkező istennel és a többi emberi lélekkel egyaránt.

Úgy tartották, hogy az állatnak csak teste van, lelke nincs, ezért lovaikat a halottak hamvai mellé elteme! tték. A régészek emberi tetemeket nem találtak a pogány időkből, ezért a nép korai kultúrájáról viszonylag keveset tudhattak meg.

Népviselet

A népviseletek tájegységenként változnak: több vidéken is a kockás szoknya volt a parasztasszonyok jellegzetes viselete. A kötény mintázata, hossza szintén vidékenként eltérő sajátosságokat mutat.

Külön férfi és női népviselet létezik, sőt, a városokban élők is jellegzetes népi öltözékeket ismernek.

Négy litván területnek alakult ki sajátos népviselete:

  • Žemaičiai (nagyrészt nyugati területek)
  • Aukštaičiai (a központi és zömmel keleti terület)
  • Suvalkiečiai (a délnyugati terület)
  • Dzūkai (a délkeleti terület)

Az egyes vidékek hétköznapi és ünnepi viseleteiről az alábbi képek tájékoztatnak:

Litván népviselet Litván népviselet
Ajánlat

A Szent Iván éji ünnepségek

Kezdete: június 23. Az ünneplés módjában a litván pogány ősvallás nyomait fedezhetjük fel. A litvánok ilyenkor vidékre utaznak, hogy a tavak és a fenyőerdők között ünnepelhessenek.

Az alkalomra különleges söröket, sajtokat és pástétomokat készítenek, koszorúkat fonnak, és a ház körül mindenütt virágokat és gyógynövényeket akasztanak ki. Ez utóbbiakról azt tartja a hagyomány, hogy szerencsét hoznak és távol tartják a gonosz szellemeket.

A "Rasos" olyan népi fesztivál, amelyet a nyári napforduló alkalmából tartanak Litvánia "Samogitia" nevű északnyugati tartományában. A litvánok részben ma is élő legendát elevenítenek fel e napon. A vizek "megkoszorúzása" mellett énekelnek, mesét mondanak, táncolnak. A tűzugrás is szokás.

Karácsony

(december 24-25) Litvániában még ma is őrzik a korai téli napfordulós ünnepségek egyes hagyományait. A Karácsony december 24-én kezdődik, ekkor a litvánok egész nap böjtölnek.

Amikor az esti égen megjelenik az első csillag, az egész család összegyűlik, és egy különleges, 12 fogásos ünnepi vacsora kerül az asztalra. Eredetileg a 12 fogás az év 12 hónapját szimbolizálta, ma - a kereszténység elterjedésével - Jézus Krisztus 12 apostolát jelképezi.

Ha a család valamelyik tagja az év során meghalt, akkor neki is tesznek terítéket az asztalra. A vacsora után a családtagok megajándékozzák egymást, és különböző játékokat játszanak. A család elmegy az éjféli misére, vagy Karácsony napján a kora reggeli misére.

A szájhagyomány szerint a karácsonyi időjárás is nagy jelentőséggel b! ír. Amennyiben Karácsonykor havazik, Húsvétra kizöldülnek a fák. „Fekete” Karácsony esetén viszont még Húsvétkor is havazni fog.

Ajánlat