Országmenü
Luxemburg
Irodalom
A több évszázadon át tartó idegen elnyomás, sokáig nehezítette Luxemburg önálló nemzetté válását, és ezzel együtt az önálló nemzeti irodalom kialakulását is.
A német a 19. század közepéig a reakció nyelve volt, a franciát, csak a legműveltebb réteg beszélte.
Ezt ismerte fel M. Lentz, E de la Fontaine és M. Rodange és költészetükben a luxemburgi tájnyelv (népi nyelv) felé fordultak a 18-19. században. Példájukat nem sokáig követték, így az irodalom egyre inkább elnémetesedett, mind tartalmi, mind formai téren.
Az első jelentős német nyelvű író B. Weber (1860-1940) volt, aki novellákat, történelmi esszéket és regényeket írt. A. Weicker Rongy című regényében, - amelyet 1921-ben jelentetett meg – a korabeli München bohémvilágát és egyetemistáinak életét mutatja be. N. Jacques a náci ideológia egyik luxemburgi képviselője.
A második világháború és a náci terror ellen az írók egy része, nyíltan elhatárolódott, köztük P. Henken is. Napjaink német nyelvű luxemburgi irodalmát a politika hatja át.
Kevés a kiadóvállalat és a két nagy napilap (Luxemburger Wort, Tageblatt) sem megfelelő fórum az irodalmárok publicitására. A francia nyelv Luxemburgban az oktatás révén ma már egyre több ember számára válik hozzáférhetővé.
Az első francia nyelvű szerzők a középkorra datálhatók, bár ezen a téren a kutatás eléggé elmaradt. A francia nyelvű luxemburgi költészet megteremtőjének M. Noppeneyt (1877-1966) tekintik, aki 1934-ben megalapította a Francia nyelvű luxemburgi írók társaságát. Költészetére hatottak a 19. század francia irodalmának nagy áramlatai: romantika, parnasszizmus, szimbolizmus.
A 20. századi luxemburgi szentimentalizmus képviselője C. Ries, S. Bintz, J. de Muyser és S. Hedo. A fiatal drámaíró-nemzedék egyik érdekes képviselője J. Nicolas. Külföldön, elsősorban Franciaországban is ismert művészeti kritikus J. -E. Muller.
Ismertebb költők még: N. Hein (1889-1969), V. Molitor M. Gérard A. Koltz. A francia nyelvű írók fóruma a Les nouvelles pages c. folyóirat. A francia nyelven oktatók számára a luxemburgi oktatási minisztérium különdíjat alapított.
A szerzők rendszerint külföldön, elsősorban Franciaországban és Belgiumban adatják ki műveiket saját költségen, más megoldás híján. A német és francia nyelven alkotó művészek közötti kapcsolatteremtéssel személyek és szervezetek is foglalkoznak.
Ezt a gondolatot támogatta A. M. de Saint-Hubert (1874-1947) is azzal, hogy colpachi palotájában találkozhatott A. Gide, P. Claudel, J. Schlumberger és W. Rathenau. Az utóbbi időben Kétévenként A. Koltz költőnő szervezi a találkozókat, a „Mondorfi költészeti napok” alkalmából. Két irodalmi folyóirata a Cahiers luxembourgeois és az Arts et Lettres is hasonló feladatokat tűzött maga elé.