EU-25 honlapja

Főmenü

Almenü

Olaszország

Irodalom

Az ókori latin nyelvű irodalomnak sok alkotása maradt fenn. Ezek jó része magyarul is olvasható.

Költők: Vergilius, Catullus, Horatius és Ovidius

Történetírók: Sallustius, Livius és Tacitus

Vígjátékok közül Plautus és Terentius műveit még ma is játsszák. Említésre méltó még Phaedrus állatmeséi és Apuleius Aranyszamár című regénye. Természettudományos művek közül idősebb Plinius munkái emelkednek ki. A késői császárkorban ókeresztény vallásos művek születtek. Szerzőik közül Tertullianus és Augustinus (Szent Ágoston) a legismertebbek.

A X-XI. századi olasz irodalom a provance-i költők utánzásával indult. A XIII. században Észak-Olaszországban virágzott a trubadúr költészet. A XIII. század végén XIV. század elején Toszkánában világhírű költők éltek.

Dante Alighieri (1265-1321), fő műve az Isteni színjáték.

Petrarca (1304-1374) Daloskönyv című szonettgyűjteménye ismert.

Boccaccio (1313-1375) pajzán elbeszélései (Dekameron) magyarul is olvashatóak.

A XV. század második felétől az olasz lassan kiszorította az irodalomból a latin nyelvet. Az első olasz nyelvtan Pietro Bembo (1470-1547) műve. A XVI. századi reneszánsz egyik legeredetibb alkotója Nicolo Machiavelli (1469-1527) volt. Művei: A fejedelem és a Mandragóra című színdarab. A század legkiemelkedőbb epikus alkotása Ludovico Ariosto (1474-1533) Az eszeveszett Orlando műve.

Az olasz reneszánsz utolsó nagy költője Torquato Tasso (1544-1595). Műve A megszabadított Jeruzsálem Zrínyi Miklósra is hatással volt.

A XVII. század a barokk korszaka. Legjelesebb képviselője Tommaso Campanella (1615-1673), aki Napváros című utópiájáról ismert. A klasszikus olasz tragédiát Vittori Alfieri (1749-1803) teremtette meg (Oresztész, Saul). Carlo Goldoni (1707-1793) a commedia dell'arte-ból kinövő vígjátékot újította meg (Két úr szolgája).

A XIX. század a nagy politikai átalakulás időszaka volt. A nemzetté válásért folytatott küzdelem időszakának irodalma jelentős politikai szerepet is betöltött. Első képviselője Ugo Foscelo (1778-1827). A nemzeti ügy elkötelezett híve volt Giosué Carducci (1835-1907) is, aki irodalomtörténésznek is igen felkészült volt. Munkásságáért 1906-ban elnyerte a Nobel-díjat.

Alessandro Manzoni (1785-1873) romantikus történelmi regényeivel a modern irodalmi nyelv megalapozója. Edmondo Amicis (1846-1908) ifjúsági könyve a Szív minden kulturnyelven megjelent.

Az olasz naturalizmus képviselője Giovanni Verga (1840-1922) és az 1926-ban Nobel-díjjal jutalmazott Grazia Deledda (1875-1936). Az I. világháború után alkotott Italo Svevo (1861-1928) és Dino Buzzati (1906-1972).

A két háború közti időszak drámairodalmának kimagasló alakja Luigi Pirandello (1867-1936), akit 1934-ben tüntettek ki Nobel-díjjal.

A korszak költészetét a befelé fordulás jellemzi (Salvatore Quasimodo, Eugenio Montale). Quasimodo 1959-ben, Montale 1975-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat.

A II. világháború után vált világhírűvé Alberto Moravia (1907-1990) a regényeivel (A közönyösök, A megalkuvó), és Cesare Pavese (1908-1950). Pavese művei: A hold és a máglyák, Az ördög kastélya.

A kiváló esztéta Umberto Eco A rózsa neve című regényével vált világhírűvé.

Az 1997. évi Nobel-díj kitüntetettje a commedia dell'arte hagyományait követő drámaíró, Dario Fo.

További információk: