Országmenü
Svédország
Történelem
Már i.e. 2650-ben is léteztek Skandináviában települések. I.sz. 54 körül idősebb Plinius Naturalis Historiája IV. kötetében említi először a „Scadinauia” nevet.
Hosszas kalandozások után a svédek a X. századra telepednek le. A IX. századtól kezdődően hittérítők járták az országot, a kereszténységet a XI. század végén vették fel. Ez a korszak a rövid ideig uralkodó királyok anarchiája volt.
1157-ben IX. Erik svéd uralkodó keresztes hadjárat során a Svéd Királysághoz csatolta Finnországot. 1397-ben létrejön a Kalmari Unió Norvégia, Dánia és Svédország részvételével.
1434-től parasztfelkelések zajlanak, 1435-ben megalakul a parlament, megromlik a kapcsolat az unióval. 1448-tól a svéd trónért véres harcok folynak.
1523-ban a Grafenfehde (nemesi felkelés) trónjától megfosztja II. Keresztélyt, és ugyanebben az évben hivatalosan is felbomlik a Kalmari Unió.
1523-ban I. Gusztáv megalapítja a Vasa-dinasztiát. Gusztav Vasa uralma alatt elveszik az egyház birtokait, elterjed a reformáció, Svédország örökletes monarchia lesz, és 1550-ben megalapítja Helsingforst (Helsinki).
A Vasa-dinasztia alatt (1523-1654) Svédország nagyhatalommá válik, a harmincéves háború is területi gyarapodást hozott számára. A sikeres háborúk hátterében fellendült a gazdaság, új technikai eljárásokat kísérleteztek ki, manufaktúrák alakultak és jelentősen növekedett a kereskedelem is.
1809-ben IV. Gusztáv Adolfot államcsínnyel megfosztják trónjától, ettől kezdve az ország alkotmányos monarchia. Ebben az évben engedi át Finnországot az oroszoknak Svédország a fredrikshamni békében.
1810-ben egy francia marsallt választanak uralkodónak, aki a XIV. Károly nevet veszi fel, és megalapítja a máig uralkodó Bernadotte-házat. A napóleoni háborúk után Norvégia és Svédország perszonáluniót alkotott (1814-1905).
Az ezt követő időszakban Svédország a semlegesség elvét vallja, nem vett részt a háborúkban. A jelenlegi uralkodó 1973-ban lépett trónra. 1992-ben Svédország az EFTA tagja lesz, 1995-ben pedig belép az Európai Unióba.