Országmenü
Belgium
Történelem
A belga nép név - a görögökön kívül – a legrégibb Európában. A kelta eredetű belga törzset már a római történelemírók is említik Julius Caesar hadjárataival kapcsolatban, aki i.e. 57-ben hódította meg ezt a területet, amely i.u. IV-V. században a frank királyság központi magva lett. Ekkor jöttek létre az első püspökségek és kereskedelmi központok.
A frank birodalom bukásakor önálló hercegségekre esett szét, amelynek történelme összeolvadt Németalföld történelmével. 1516-1713-ig az ország a Spanyol Németalföld része lett, majd az 1714-es rastatti béke után a Habsburgokhoz került, akik 1794-ben a fleurusi vereséggel végképp elveszítették, és Franciaországnak engedték át az országot.
Az 1815-ös bécsi kongresszus egyesítette Belgiumot Hollandiával I. Vilmos jogara alatt, mivel a Szentszövetség a franciák ellen egy erős államot akart létrehozni. Ezzel megalakult az Egyesült Németalföldi Királyság, ahol Belgium Hollandia része lett 1830-ig, amikor is egy népfelkelés felszabadította az országot. 1830. november 18-án a belga Nemzeti kongresszus kimondta Belgium függetlenségét, amelyet 1830. november 20-án a londoni konferencia is elismert.
1831. június 4-én I. Lipót szász-koburgi herceget választották királlyá, akit halála után fia, II. Lipót követett a trónon 1865-ben, aki hatalmas energiát fektetett Brüsszel fejlesztésébe.
1884-ben Afrika középső területeit, mintegy 2380 négyzetkilométert uralma alá vonta, amelyből végül Kongó maradt meg 1960-ig.
Az első világháborúban I. Albert uralkodása alatt Belgium nem tudta megőrizni függetlenségét. A német csapatok megszállták az országot, a háborút lezáró versailles-i békeszerződésben határozták meg az ország jelenlegi határait.
A II. világháború idején Belgium ismét német megszállás alá került, felszabadítása 1944 szeptemberében kezdődött meg. Még ebben az évben Belgium Hollandiával és Luxemburggal elhatározta a Benelux-vámunió létrehozását, -amely 1948. január 1-jén lépett életbe -, majd 1960-ban gazdasági unióvá bővítették.
1949-ben Belgium alapító tagja volt az Észak-atlanti szerződés Szervezetének (NATO), 1967-től pedig fővárosa, Brüsszel lett annak központja. 1951-ben I. Balvin került a királyi székbe, miután apja, III. Lipót lemondott javára a trónról.
A belpolitikai élet központi problémája a flamand-vallon nemzetiségi ellentétek kiéleződése volt. Az ellentéteket a kormánykoalíciók regionális autonómia kiépítésével próbálták megoldani. 1980-ban a parlament jóváhagyta, hogy Belgiumot fokozatosan szövetségi állammá alakítsák át. Ezek után Flandria, Vallónia és Brüsszel egyre nagyobb autonómiára tett szert.
A közösségek illetve a régiók az 1984-es és 1988-as alkotmánymódosítások következtében saját parlamentet hozhattak létre. 1993. áprilisában befejezték az alkotmányreformot, amely Belgiumot szövetségi államnak nyilvánította és közigazgatásilag tíz tartományra osztotta.
1993. július 31-én a váratlanul elhunyt I. Balvin király trónját öccse, a jelenlegi király, II. Albert örökölte.