Országmenü
Írország
Történelem
Az írek a Kr. e. IV. században bevándorolt kelta hódítók utolsó letelepedett törzse (valószínűleg a gael - innen ered a hagyományos ír kultúrát ma is jelölő gael kifejezés).utódai.
Az ország területét nem érintette sem a rómaiak britanniai hódítása, sem az angolszász és más germán törzsek betelepülése a brit szigetre. Az V. században elterjedt a keresztény vallás Szent Patrik buzgolkodása nyomán, s ezzel egyidőben megindult az ország feudalizálódása és gazdasági fellendülése. okozta a vikingek fosztogatását,. Fővárosát - Dublint - a vikingek alapították.
Az ország meggyengült helyzete adott lehetőséget 1171-ben II. Henriknek, angol fennhatóság alá vonni a szigetet, és bejelentette igényét az "Írország uralkodója" címre.
1541-ben VIII. Henrik vallási reformot hajtott végre, felvette az "Írország királya" címet, elkobozta az ír nemesség birtokait, amit az angolok között osztott szét. Ettől kezdve követték egymást az ír történelem legsötétebb eseményei.
A 12-15. században folyamán az ír törzsek több ízben eredménytelenül harcoltak az angol hódítók ellen. 1495-ben az 1690-ben a boyne-i csatában Orániai Vilmos protestáns erői legyőzték II. János királyt és az ír katolikusokat: az angol uralom megszilárdult, a nemesség jó része elmenekült.
A brit gyarmati uralom megszüntetéséért az ír nép egyre erősebben harcolt, titkos társaságok alakultak. 1800-ban meghozták az Egyesítési Törvényt, amellyel eltörölték az ír parlamentet, létrejött az Egyesült Királyság. A 19. század közepe táján az ínséges esztendők miatt kb. 4 millió ír vándorolt ki Észak-Amerikába.
1872-ben az angol parlament ír frakciója az autonómia követelésével lépett fel a Home Rule mozgalom keretében, 1879-ben megalakult a parasztság tömegszervezete a Land League, 1905-ben megalakult a Sinn Fein (Magunk erejéből) elnevezésű félkatonai jellegű párt.
1916-ban Dublinban felkelés tört ki, ami erősödő népi mozgalmat eredményezett, és az 1919. januárban Dublinban összeült ír parlament kinyilvánította Írország függetlenségét. A Sinn Fein titkos katonai szervezete ekkor vette fel az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevet.
1922. január 7-én kötötték meg a Szabad Ír Államot létrehozó domíniumi szerződést, mely azonban Ulster kilenc grófsága közül hatra nem vonatkozott. Ez volt az a szerződés, amely meghúzta Észak-Írország és az Ír Köztársaság között ma is fennálló határokat.
Ulster szabadon választhatott a szabadállam és Nagy- Britannia között, és parlamentjének protestáns többsége az utóbbi mellett döntött. Írország kettéosztását másfél évig tartó polgárháború követte, melynek befejeztével Ulster - belfasti székhelyű önkormányzattal, Észak-Írország néven - unióra lépett Nagy-Britannia Egyesült Királyságával.
A dublini székhelyű ír szabad állam parlamentje 1937- ben kivált a brit nemzetközösségből, új alkotmányt fogadott el, amely kimondta, hogy Írország szuverén és független állam, és kikiáltotta az Ír Köztársaságot. Ez utóbbit Nagy-Britannia csak 1940-es évek végén ismerte el.
1949. áprilisában a parlament kimondta a független Ír Köztársaság megalakulását. 1968-69-ben a katolikus polgárjogi mozgalom észak-írországi következetes elnyomása kiváltotta az ír egyesítésért harcoló IRA erőszakos cselekményeit, melyeknek azóta sok ezer ember esett áldozatul.
1998. április 10-én, nagypénteken, London és Belfast között az Ír Köztársaság közreműködésével megszületett a megegyezés az észak- írországi vallási-szektariánus konfliktus lezárásának alapelveiről és a tartomány alkotmányos státusa kiépítésének menetrendjéről, amelyre május 23-án az északír választók 71 százaléka is igent mondott.
Az 1937-ban elfogadott és 1972 ben módosított alkotmány szerint köztársaság, melynek élén a közvetlen szavazással választott elnök áll. 1997. november 11. óta Mary McAleese második ciklusában elnököl.
Törvényhozó testülete az öt évre választott Nemzeti Parlament, benne a 166 választott tagból álló Képviselőház, s a 60 tagú Szenátus.