Országmenü
Lengyelország
Történelem
Az államiság kezdetei a X. század második felére tehetők. Az első fejedelem, a Piast-dinasztiát megalapító I. Mieszko 966-ban vette fel a kereszténységet.
A háborúskodások ideje után III. (Nagy) Kázmér (1333-1370) alatt erősödött meg ismét a központi hatalom. 1370-ben a lengyel korona I. Nagy Lajos magyar király fejére került. 1386-ban Lengyelország és Litvánia perszonálunióra lépett.
Az aranykort 1572, az utolsó Jagelló halála után a külső háborúskodások, a belső anarchia, a meggyengült királyi hatalom évszázadai követték, ami végül Lengyelország felosztásához vezetett a szomszédos - a porosz, az orosz és az osztrák - uralkodóházak között.
1795-ben, a harmadik felosztással megszűnt az ország önállósága. Több mint száz év elteltével, 1918-ban alakulhatott meg a független Lengyel Köztársaság, amely 1939-ben a fasiszta német birodalom martaléka lett.
A II. világháborúban súlyos csapásokat elszenvedett országot 1945-ben a szovjet csapatok szabadították fel.
A kommunista rendszer bevezetése állandó politikai és társadalmi nyugtalanságot váltott ki az erősen katolikus országban, ahol a lakosság 75 százaléka vallásgyakorló, s ahonnan a katolikus egyház feje, az 1976-ban pápává választott II. János Pál származik.
1980-ban a sztrájkmozgalmak eredményeként megalakult a Szolidaritás szakszervezet, amelyet a Wojciech Jaruželski tábornok által 1981 decemberében bevezetett, egy évig tartó szükségállapot sem tudott kiszorítani a politikai életből.
1989 júniusában (a kormány és a Szolidaritás által aláírt egyezményben foglaltak szerint) többpárti választásokat tartottak, amely után Tadeusz Mazowiecki alakíthatott koalíciós kormányt, ezzel a negyven évig hatalmon lévő Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) elvesztette vezető szerepét.
1989-ben ezt alkotmánymódosítás szentesítette, december 29-től az ország nevét népköztársaságról Lengyel Köztársaságra változtatták.
A nemzetgyűlés 1997. április 2-án fogadta el a Lengyel Köztársaság új alkotmányát, amit május 25-én népszavazáson erősítettek meg. A köztársaság élén az államfő áll, akit öt évre választanak meg, közvetlen szavazással, és legfeljebb egyszer választható újra.
A Lengyel Köztársaság első államfőjévé Lech Waleşát, a Szolidaritás korábbi vezetőjét választották meg, akit 1995-ben Aleksander Kwasniewski követett. A 2005. októberi elnökválasztást Kazimierz Marcinkiewicz, a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának jelöltje nyerte.