Országmenü
Litvánia
Történelem
Az V-VI. századra teszik a történészek a litván mint önálló nép kialakulását, mivel kb. ekkor bomlott fel a kelet-balti egység, amelyből a lett és a litván népcsoport vált ki.
A litván állam megalapítójának Mindaugas nagyfejedelmet (1200-1263) tekintik, aki 1251-ben keresztény hitre tért, majd a pápa 1253-ban királlyá koronázta. Gediminas (1316-1341) uralkodása idején a litván népcsoportok már erős nagyfejedelemséget alkottak.
Halála után két fia lépett örökébe: Kestutis Litvániát uralta, Algirdas pedig hatalmas orosz és tatár területeket hódított meg a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. A hadsereget, kormányzást, jogi és pénzügyi rendszert orosz mintára szervezték meg.
A Litván Nagyfejedelemség a XIV-XV. században európai nagyhatalom lett. II. Jagelló Ulászló (litván nevén: Jogaila) 1386-ban lett lengyel király és egyúttal Litvánia nagyhercege. A kereszténységet is ő vezette be: ezzel a kelet felé terjeszkedni kívánó német keresztes lovagrendtől védte meg birodalmát.
Nagy Lajos magyar király kisebbik lányát, Jadwigát (magyarul Hedviget) 1386-ban vette feleségül. Az ún. "krevói unió" (1385) Lengyelországgal kötött egyezség volt, amely a két ország perszonálunióban való egyesülését készítette elő. A keresztelésben nem vett részt a német lovagrend kezén levő Zemaitija.
1413-tól - a Zemaitija néven szereplő terület lakosságának megkeresztelésétől és püspökségének megalapításától - a történeti forrásokban külön említik Zemaitiját és a litvánokat. Közigazgatásilag is elkülönült a két terület: az addigi vilniusi, trakai és naugardukasi fejedelemségekből vajdaság lett, míg Zemaitija megmaradt fejedelemségnek.
Zemaitijában a feudális függőségek lazábbak voltak, ugyanakkor ez a terület gyakrabban volt a hódítók célpontja, ezért itt őriztek meg legtöbbet a néphagyományokból.
1410-ben, a grünwaldi csatában az egyesült lengyel-litván csapatok megsemmisítő vereséget mértek a Német Lovagrendre. A livóniai háborúval (1558-83) kiújult a litván-orosz ellentét. A lengyelek a két ország egyesítését szabták a segítségnyújtás feltételeként.
II. Zsigmond Ágost litván nagyfejedelem, majd lengyel király a nagyfejedelemség területének egyharmadát Lengyelországhoz csatolta, ezért a litvánok kénytelenek voltak elfogadni a lublini uniót (1569).