Országmenü
Szlovákia
Irodalom
A szlovák nyelv a szláv nyelvcsaládba tartozik, legközelebbi rokona a cseh. Az első szlovák nyelvemlék a Spišská kázeň (Szepességi szentbeszéd) a 15. században keletkezett. A 16. századig a latin nyelvű írásbeliség a jellemző. A reformáció korában a Bibliát még nem fordították le szlovákra, a csehországi bibliafordítás nyelvét vették át az evangélikusok. A cseh nyelvű szlovák irodalom főleg egyházi költészetből állt.
A szlovák irodalmi nyelv a 16. század végén kezdett kialakulni. A 16. század végén, a 17. század első éveiben készült Fanchali-Joób kódex hét szlovák nyelvű erotikus, udvarló verset is tartalmaz. A Nagyszombati és a Pozsonyi Egyetem szolgált műhelyül a „hivatalos” szlovák nyelv megszületésének.
Jozef Ignác Bajza, az első szlovák regény írója, indította el a szlovák felvilágosodást (1780-1820). Ekkor az értekező próza és a műfordítások mellett terjedőben voltak a nemzeti-népies irodalom lírai és epikai különböző formái.
Juraj Palkovič 1803-ban a pozsonyi evangélikus líceumban alapította meg a szlovák nyelv és irodalom első tanszékét, hetilapot szerkesztett, versekben írta meg Magyarország földrajzát és elkészítette az első szlovák világi színdarabot.
Az 1820 és 1843 közötti időszakban a klasszicista stílus művelői tevékenykedtek. A szlovák nemzeti ébredésnek magyarellenes éle volt, mégis hatott az alkotókra a magyar irodalom. Ján Chapulkára Kisfaludy Károly, Janko Králra Petőfi Sándor tett mély benyomást. Ján Botto népies balladáival, Ján Kalinčiak történeti elbeszéléseivel emelkednek ki a korszakból.
A 19. század második felétől tért hódított a realizmus. A modern szlovák irodalom megteremtője Pavol Országh-Hviezdoslav költő és műfordító. A realista széppróza csúcsát Martin Kukučin regényei hozták el.
A 20. század elején az avantgárd irányzat bukkan fel az irodalomban, képviselői: Ivan Krasko, Štefan Krčméry és Ján Smrek. Ezután a szocialista-realista alkotók túlsúlya lesz jellemző, említésre méltó szerző Ladislav Novomeskỳ. Peter Karvaš szatirikus drámáiban keveredik a realizmus és a modernizmus.
A rendszerváltás utáni években szóhoz juthattak azok, akik az előző időszak politikai üldözöttjei voltak. Milan Šimečka cseh anyanyelvű kritikus-esztéta szlovákul is írt. Fia , Martin Šimečka a kortárs szlovák irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.