Országmenü
Egyesült Királyság
Folklór
Népszokások
Tölgyünnep (Oak and Apple Day) május 29. a feudális fakorlátosból ered. Az „Erdő Charta” határizta meg, honnan, mennyit és milyen célből lehet fát szerezni. A falusiak templomi ceremónia keretében emlékeztek erre. Később átalakult, mivel a Worchester-i csatában II. György egy tölgyfa mögé rejtőzve menekült meg, ezért ezen a napon 18. századi viseletbe öltözött veteránok tölgyfalevéllel ruhájukon a kirányi család elé járulnak.
Júniusban az ünnepek jelentős része a lóversenyekhez kapcsolódik. A leglátványosabb az epsoni derby, ahol az angol hölgyek és urak hagyományhoz illő viseletben jelennek meg. A ma is rendkivülnek számító versenyen való megjelenés mai eseményszámba menő, a jelenlétet a királyi család sem mulasztja el.
A londoni seriff beiktatásának napja szeptember 28. Ezzel a ceremóniával veszi kezdetét az őszi fesztiválok sorozata. A középkor óta rendszeren megtartott ünnepségen a korabeli ruhákat viselő választási menet a Városházára megy, ahol tisztsége ideja alatt – egy évig – viselhető súlyos aranyláncot kap. Ezen a napon választják meg a város idős emberét.
Gyöngyház király-, és királynő-választás (Pearly King and Queens Festival) október első vasárnapja az egyik legérdekesebb őszi ünnep. A hajdani vidám, vásári mulatságokkal van összefüggésben.A londoni piaci kofák választottak maguk közül királyt királynőt. A magyar pünkösdi királysághoz hasonlítható.
A brit Karácsony december elején kezdődik. Ki-ki szétküldi barátainak, ismerőseinek üdvözlőkártyáját. A kapott kártyákat a szoba falára teszik és Vízkeresztig őrzik. A házakat, lakásokat piros-zöld színekbe öltöztetik A fenyőfát a család együtt díszíti, 24-én, este kinemmek az utcára karácsonyi dalokat énekelni. Lefekvés előtt az ágyra nagy zokni-csizmát tesznek, és izgalommal várják, mi lesz benne reggel. A Karácsonyi hagyományos vacsora a gesztenyével töltött pulyka és a híres puding.. A kekszes dobozt óvatosan kell kinyitni, mert petárda pukkan.
Hogmanay december 29. Edinburghban – Skóciában óriási, 3 napos utcabállal búcsúztatják az évet. Különösen népszerű az edinburghi, ahová 100-120 ezer ember vonul ki 3 napon át.
Népmese
Az alamizsna
Öreg koldusasszony álldogált az országút szélén, majd megvette az isten hideg. Fújt a szél, kavarogtak a hópelyhek, de ő csak állott, állott egyhelyben, s várta, ha valaki arra vetődnék. Hát jött is gyalogosan egy úriember. Nehéz prémes bunda volt rajta, vastag meleg kesztyű a kezén. Amint elhaladt a koldusasszony mellett, egy pillanatra megállott: alamizsnát akart adni, de meggondolta a dolgot. Félt lehúzni a kesztyűjét, anélkül pedig nem adhatott alamizsnát, de részvéttel nézett a koldusasszonyra, s mondta:
- Ó, szegény öregasszony, de szomorú a te sorsod, hogy ebben a rettentő időben kell itt alamizsnára várnod!
A koldusasszony semmit se szólt, de jólesett szivének az a néhány jó szó is, hálásan nézett az úriemberre, ki még jobban beburkolódzott bundájába, s hazasietett.
Alig távozott el ez az úriember, pompás úri hintó közeledett a koldusasszony felé. Gazdag uraság ült a hintóban, s ez ahogy meglátta a didergő asszonyt, megállította hintaját, előkereste kis pénzestárcáját, kivett belőle egy pénzdarabot, aztán hirtelen kinyitotta a hintó üveges ajtaját, s merthogy besüvített a hideg szél, gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba.
Amint a pénz kirepült az ablakon, akkor vette észre, hogy tévedésből aranyat dobott az asszonynak.
Ejnye, ejnye, mondta magában, kevesebb is elég lett volna. No de nem baj, elég gazdag vagyok, néhanapján aranyat is adhatok a koldusnak. Aztán mikor hazaért palotájába, s ott ült a gazdagon teritett asztal mellett, a jó meleg szobában, eszébe jutott a koldusasszony, s megint csak hümgetett:
- Ejnye, ejnye, mégiscsak igen sokat adtam annak a koldusasszonynak. No, mindegy, vigasztalta magát, Isten majd visszafizeti.
Közben hazaért a gyalogos úriember is, ő is ott ült gazdagon terített asztala mellett, de neki már sehogy sem ízlett az ebéd. Folyton a koldusasszonyra gondolt, s igen szégyellette, hogy semmit sem adott neki. Hirtelen felugrott az asztal mellől, s becsöngette a szobaleányt.
- Teríts még egy személyre - szólt a szobaleánynak, s azzal elsietett, egyenest, oda, hol a koldusasszonyt látta.
Az, szegény, most is ott volt. Kereste a hóban az aranyat, turkált mindenfelé, de bizony nem találta. Rongyos ruhájában csak úgy didergett szegény, szeméből folyt a könny.
- Mit csinálsz, szegény koldusasszony?
- Ó, ne is kérdezze, uram. Egy jólelkű úr egy aranyat dobott nekem, s nem találom.
- Ne is keresd, úgysem találod meg - mondotta az úriember. - Jere velem az én házamba.
Azzal karon fogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a házába, leültette maga mellé, gazdagon megvendégelte, s ebéd után meg is ajándékozta.
Mikor aznap este az angyalok az égben az ő aranykönyvükbe beírták mindezt a jó cselekedetet, amit aznap láttak, nem jegyezték fel a hintós úriember aranyát, de első helyen írták be a gyalogos úriember nevét, ki megbánta s jóvátette hibáját.